A jelenleg uralkodó tudományos világszemlélet a reinkarnációt leginkább vallásfilozófiai meggyőződésnek tartja, lévén a lélekvándorlás alapját a testet túlélő tudat hite jelenti. Ez pedig a mai orvostudomány számára sem lehet realitás, hiszen az a tudatot az agy működéséből származtatja. A parapszichológia és a halálközeli élmények megfigyelései azt sejtetik, hogy a tudat pusztán időleges kapcsolatban áll a testtel, és agyi funkciók híján is létezni képes. Akkor vajon mit is feltételezhetünk a reinkarnációról, valamint a testi-lelki állapotok és tünetek összefüggéseiről?
Hipnózissal a múltba?
Kezdjük elsőképp olyan megfigyelésekkel, amelyek a pszichoanalízis egyik hipnózistechnikájának alkalmazása során bukkantak fel, jobbára spontán és váratlan módon. Az úgynevezett korregressziós visszavezetés a hipnózis terápiás alkalmazásában ismert és elfogadott eszköz. A célja az, hogy a múltban rejtező traumákat, vagyis a jelen pszichés problémáinak gyökereit fedje fel és oldja meg, akár a korai gyerekkorba vezetve vissza ehhez a pácienseket. Ilyenkor szokatlanul éles emlékek bukkannak fel, olyan filmszerű élességgel tárva fel a múltat, annak minden apró részletével egyetemben, amely az emlékezés határait illetően önmagában elgondolkodtató lehet. A lényeg azonban nyilván nem ez. Több pszichoanalitikus és hipnoterapeuta is felfigyelt arra, hogy az ilyen regressziók alkalmával a páciens időnként egy olyan régmúltban találja magát, amelyben mintha egy korábbi történelmi időszak megélőjeként számolna be egy régen holt ember emlékeiről. Ezt a normál korregressziókhoz hasonlóan filmszerű pontossággal teszi, részletesen leírva akár helyszíneket és az életkornak megfelelő aktuális eseményeket egyaránt. Szkeptikus megközelítésből mindez puszta fantáziának tekinthető, amit a páciens korábbi történelmi ismeretei – könyvek és filmek – is inspirálhattak, így ebben semmi természetfelettit nem kell keresni. Ennek az mond ellent, hogy egy-egy eset „információinak” utánajárva olyan egyezésekre találtak, amiről a megélőnek biztosan nem lehetett korábbi „normális” úton szerzett tudása. Egy példát idézve: valaki középkori kathar szerzetesként élte meg előző életét, és egy olyan, a múltban elrejtett vallási relikvia hollétéről számolt be, amelyet a jelenben a leírásai alapján találtak meg. A későbbi magyarázatkísérletek előtt azonban lássuk a módszer terápiás értékeit!
A regresszió gyógyító hatása
Sokan szenvednek megmagyarázhatatlan eredetű fóbiáktól, például klausztrofóbiától (bezártságtól való iszonyodás), hidrofóbiától (víziszony) és még számtalan más olyan dologtól, amelyeknek a gyökerét a pszichológus nem találja a beteg életének előzményeiben. Az előző élet regresszió azonban kínálja a megoldást, hiszen a páciens „anno” egy beomlott bányában, vagy hajótörésben vesztette életét, a terápia pedig ezeknek a traumáknak a feloldásával is működik. Ehhez nem szükséges a terapeuta spirituális beállítottsága, a lényeg a gyógyuláshoz vezető technika. Az előző élet regresszió szociális problémákra is megoldásokat kínálhat. A „karma törvénye”, vagyis a tettek visszahatása ugyanis életről életre szembesít a korábbi emberi kapcsolatok megoldatlan feladataival, egyfajta „folytatásos családregény” történéseinek hosszú távú és türelmes keretei között. Ezek a technikák láthatóan terápiás értékűek, vagyis megoldhatják, vagy enyhíthetik az egyén jelenben tapasztalt negatív pszichés tüneteit. De ha mindezek mögött elfogadható valós oksági hátteret keresünk, mi nyújthat ahhoz racionális támpontokat?
Másvilági nyomok
Induljunk el újra a „kályhától”, vagyis a test és a tudat kapcsolatának újszerű megközelítéseitől. Vitathatatlan, hogy tudati észleléseinknek vannak testen túli vonatkozásai – ezt érzékszerveken túli észleléseknek nevezzük –, és a halálközeli élmények tapasztalatait – például a testelhagyást – sem magyarázhatjuk meg az ismert érzékeléssel, hiszen agyi funkciók hiányában zajlanak. A tudat és a test kapcsolatát illetően tehát a dogmatikus materialista nézet már legalábbis viszonylagossá válik. Hogy mi is történik a test tényleges (biológiai) halála után, azt persze ebből nem tudjuk kikövetkeztetni, itt támpontokat leginkább azok a vallásfilozófiai meggyőződések jelentenek, amelyek a halál utáni létről szólnak. Ezek persze nem egységesek, a túlvilágot másképp látja például a kereszténység, és másképp a buddhizmus. Ez utóbbi úgy tartja, hogy a test halála után megmarad belőlünk egy olyan lenyomat, amely a leélt – és korábban leélt – életünk, életeink tapasztalásainak tanulságait hordozza, és hatással lesz egy újabb emberi megtestesülés sorsára is. Ebben a felfogásban pszichés, sőt testi nyomok is „öröklődhetnek” a múltból, csakúgy, ahogy az újra testet öltött lélek biológiai – hajlamoktól, vagy akár fogyatékoktól meghatározott – sorsa is a lélek fejlődését segítheti. A tudatos emlékek az inkarnációkban általában feledésbe merülnek, azonban esetenként – főleg gyerekkorban – a felszínre törhetnek, erre nézve pedig statisztikailag is megalapozott kutatási eredményekre támaszkodhatunk.
Bizonyítékok az előző életekről
Dr. Ian Stevenson amerikai kutató évtizedeken keresztül foglalkozott gyermekek reinkarnációs emlékeinek vizsgálatával, több mint hétszáz esetet elemezve. A terepmunkát elsősorban Indiában, illetve a kelet-ázsiai térségben végezte, ahol az újjászületést természetesnek tekintik, így könnyebben bukkanhatott ilyen élményekre. A többnyire öt év alatti gyerekek ebben a csoportban nemcsak korábbi életük körülményeire, de egykori rokonaik és saját maguk nevére is emlékeztek, néhai sorsukból és halálukról pontos részleteket idézve. Stevenson a gyerekek elmondása alapján kinyomozta az előző életek – sokszor több száz kilométerre – lévő helyszíneit, ahol felkutatta a régi rokonokat, akik megerősítették a kutató által korábban leírtakat. Ő figyelt fel arra is, hogy a gyűjtésében szereplő gyerekek testén gyakran olyan bőrhibák és elváltozások voltak, amelyeknek a helye és jellege megegyezett a korábbi életben szerzett sérülésekkel. Ezek legtöbbször a halálukat okozó körülményeket tükrözték, mint fegyver- vagy lövedéknyomokat, esetleg égési lenyomatokat. A gyerekek találkozásai a korábbi rokonaikkal szintén érdekes tanulságokkal szolgáltak, akik az újjászületettben annak korábbi gesztusait – hanghordozását, taglejtéseit – ismerték fel. Ezek a szakszerűen végzett és statisztikailag is kiértékelt megfigyelések – a reinkarnációs hipnózisok tanulságaival egyetemben – jelenleg a megmagyarázhatatlan jelenségek területére sorolhatók, ám tagadhatatlanok. Hogy itt a kollektív tudattalan működése rajzolódik ki emberi sorsok egybefonódásával, vagy a vallások által leírt reinkarnáció folyamatát láthatjuk bennük, nehéz megválaszolni. A tudat teljesebb – testtől független és téridőkorlátokat nem ismerő – természetét idővel talán a tudományos parapszichológia eredményei írhatják le.
Kiemelt kép: Dreamstime
A cikket eredetileg a Nők Lapja Ezotéria 2022/5. lapszámában találjátok.
A magazint keressétek az újságárusoknál!
Aktuális előfizetői ajánlatunkat a Magazin Centrum oldalán találjátok meg.
