Kedves Doktor úr! Kisfiam most fejezi be az első osztályt, azonban a viselkedésével kapcsolatos problémák nem akarnak megszűnni. Az osztályban továbbra is mocorog, forgolódik, mindig babrál valamivel. Nem hangoskodik, nem beszél bele az órába, de egyáltalán nem figyel. Ezzel a jól látható „máshol vagyok” viselkedéssel a tanítónőt igencsak zavarja. Eredményei viszont nem rosszak. Szeretném megkérdezni, mindez nincs-e összefüggésben azzal, hogy évek óta, rendre hajnali kettőkor, rémülettel, hangos sírással felriad. Elég sokáig zokog, nyugtatgatjuk. Elmondása szerint hol ezt, hol azt talál rémületesnek. Majd lassan visszaalszik. A furcsa az, hogy ezekre a felriadásokra mindig emlékszik, és reggel be is számol a rémképeiről. Máskor is előfordul, hogy hangosan beszél álmában, majd felkel és járkál a lakásban, mint egy igazi holdkóros. Ilyenkor csendben elkísérjük pisilni. Visszavezetve az ágyához nyugodtan visszafekszik és alszik tovább. Ezekre a járkálásokra viszont egyáltalán nem emlékszik.

Kedves Édesanya! Levelében két különböző jelenségről számol be. Az egyik a gyerekeknél előforduló „pavor”, magyarul éjszakai felriadás. A közvetlen kiváltó okot vagy okokat nehéz kikövetkeztetni. Annyi biztos, hogy az így alvó gyerekekről elmondható, hogy érzékenyebbek a nappali eseményekre, azok mélyebb nyomokat hagynak bennük. Mivel a gyerekek idegrendszere, így az agykérgük is, érési folyamatokon megy keresztül, az alváshoz szükséges agykérgi gátló folyamatok még nem működnek tökéletesen. Éretlenek. Álomszakaszban, vagy ahhoz közel az éppen feldolgozandó emlékek kitörnek, és ébresztő hatással vannak a gyerekre.

Tudjuk, hogy álmaink döntő többsége negatív töltetű. Ha az említett éjszakai felriadás gyakran fordul elő, és nem ritkul, az azt jelenti, hogy valami sok a gyereknek. Lehet, hogy az iskolai történések – az óra alatti események, a fegyelmezés, a magas követelményszint, a hangulat, az osztálylégkör, vagy a gyerekek közötti feszültségek – okozzák az éjszakai rémképeket. Vagy netán a délutáni kavalkád terheli meg a gyereket. Itt arra gondolok, hogy délutánonként, míg haza nem jönnek a felnőttek, a gyerek nekiáll „gépezni”.