A legtöbbünk számára magától értetődő, hogy ha autóba ülünk, becsatoljuk a biztonsági övet. Nagyon jó is, hogy így van. Nemcsak, mert kötelező, és elmulasztása több tízezer forintos büntetéssel jár, de mert a statisztikák is évről évre megerősítik, hogy ez az egyszerű eszköz nemcsak a súlyos sérülések kockázatát csökkenti, de életeket is ment.
Az Európai Bizottság adatai szerint a biztonsági öv évente körülbelül 15 ezer életet óv meg az EU területén, míg a WHO szerint a biztonsági öv megfelelő használata akár 40–50%-kal is csökkentheti a halálos sérülések esélyét frontális ütközés esetén.
Na de ha ilyen sokat segít az öv, akkor miért nem tartozék a városi buszokon, villamosokon, metrókon?
Ha messze megyünk
A távolsági autóbuszokon elvileg minden üléshez tartozik biztonsági öv, és ezek használata jogszabály szerint kötelező is. Ennek oka, hogy ezeket a járműveket nagyobb sebességre tervezték, gyakran közúton, autópályán közlekednek, ahol az ütközések ereje jóval nagyobb, és a balesetek következményei súlyosabbak lehetnek. Mindemellett itt az utasok ülnek, nincs állóhely, így a kialakítás is hasonló a személyautókéhoz.
Ilyen környezetben a biztonsági öv szerepe hasonló ahhoz, amit egy autóban is betölt: megtartja az utast, megakadályozza, hogy az ütközés ereje kirepítse az ülésből, vagy más utasoknak, kemény felületeknek csapja. 2006 óta az EU-s irányelvek előírják, hogy az újonnan gyártott buszokat már ilyen övekkel kell felszerelni.
Tényleg, vajon miért nincs biztonsági öv a buszon? (Fotó: Getty Images)
Na és a városban?
A városi tömegközlekedésben azonban sehol egy öv… Ennek oka, hogy ez a közlekedési forma teljesen más működési logikát követ, és a biztonsági öv itt kifejezetten problémás lehet. Lássuk, melyek azok az okok, amik miatt a helyi, csak lakott területen közlekedő járműveken nem találjuk meg ezt a biztonsági eszközt.
1. Álló utasok
A legkézenfekvőbb különbség az, hogy a helyi buszokon, villamosokon és metrón az utasok egy része áll, és a közlekedők gyakran szállnak le és fel. Ezeken a járműveken egyszerűen nem lehet mindenkit rögzíteni – és még ha lehetne is, nem lenne életszerű. A zsúfolt 7-es buszon munkába sietve senki sem fog biztonsági övért kapni, ha pár percet utazik csak.
Kapcsolódó: A te gyereked ismeri a városi közlekedés szabályait?
2. Rövid utak, alacsony sebesség
A helyi járművek általában lassabban, sűrűn megállva, lakott területen haladó forgalomban közlekednek, ahol a végzetes balesetek kockázata jóval kisebb, mint autópályán. A legtöbb ilyen jármű sebessége 40–50 km/h alatt marad, így ha be is következik ütközés, az nem olyan erővel történik, mint egy távolsági busznál.
3. Ha menni kell
Vészhelyzet – például tűz, füst, baleset – esetén az utasokat gyorsan ki kell juttatni a járműből. A biztonsági övek ebben akadályt jelenthetnek, különösen, ha a pánik, sötét vagy sérülés nehezíti a csat kioldását. Egy ilyen helyzetben az öv nem biztonságot nyújt, inkább időveszteséget okoz.
4. Konstrukciós szempontok
A villamosok, trolik és metrók szerkezete eleve úgy van kialakítva, hogy a tömegük és felépítésük révén másként vezetik el az ütközési energiát, mint az autók. A padló magasabban van, a járművek jóval nehezebbek, és a balesetek során az utasok inkább eldőlnek vagy elesnek – ami kellemetlen, de ritkábban végzetes, mint egy nagy sebességű ütközés autóban ülve.
Így lehetünk biztonságban
Ez persze nem jelenti azt, hogy a városi tömegközlekedés balesetmentes. A hirtelen fékezés, a szabálytalan előzés, vagy más járművek közveszélyessége mind okozhat sérülést, különösen, ha valaki kapaszkodás nélkül áll. Számít az is, milyen „sofőrt” fogtunk ki: a profi járművezető lassan gyorsít és fékez, és külön odafigyel az idősekre, gyerekekre, mozgásukban korlátozottakra. Nem mindenki ilyen.
Saját biztonságunk érdekében két dolgot tehetünk. Ha van szabad hely, üljünk le, ha pedig állunk, vegyünk fel stabil testhelyzetet, és mindig kapaszodjunk.
Kapcsolódó: Ilyen volt a budapesti tömegközlekedés negyven évvel ezelőtt
Kiemelt kép: Getty Images
