Annak ellenére, hogy csupán hat befejezett regényt hagyott hátra, Jane Austen alakja megkerülhetetlen a világirodalomban. Neve tömegeket megmozgató hívószó, legyen szó színpadi, filmes vagy egyéb modern feldolgozásról, és bár könnyű rásütni, hogy ezek a történetek csupán a házasságkötés bonyodalmairól szólnak, ennél nagyobbat talán nem is tévedhetnénk.

„Az első világháborúban felállított katonai és kórházi könyvtárakban a kölcsönzési adatok szerint Shakespeare és Austen művei voltak a legnépszerűbbek, de például Churchill is említette őket. Amikor súlyosan megbetegedett, a felesége rendszeresen felolvasta neki Austen műveit. Valami különleges erő rejlik ezekben a szövegekben, ami máig hatással van az emberekre”– magyarázza Szeder Kata, különféle kulturális projektek vezetője, aki Ruff Orsolya íróval és műfordítóval közösen 2021-ben indította útjára Az Austen-projekt nevű tematikus podcastsorozatukat a Könyves Magazinon.

Mintha simogatnának a szövegei

Orsit az egyetemi évek kötelező olvasmányai, míg Katát a BBC ikonikus sorozata rántotta be az Austen-univerzumba, mely azóta sem ereszti őket, sőt, együtt még mélyebbre ástak a legendás szerző életművében. Kata szerint

Jane Austen műveit ma már sokan női irodalomként tartják számon, pedig ez a besorolás csak az 1930-as években kezdett elterjedni.

„Korábban Austen regényei szélesebb közönséget vonzottak, ma már inkább a romantikára és a látványvilágra építenek, de léteznek különleges újragondolások is, mint a Büszkeség és balítélet zombis változata. Bárhogyan értelmezik, történetei mindig alkalmazkodnak a korokhoz, és minden generáció újra felfedezi őket. A kérdés már csak az, miért működik ennyire jól Austen világa!”

Ez a rejtély a Stanford Egyetem kutatóit is lázban tartotta, akik megfigyelték, hogyan reagál az emberi agy Austen szövegeire. A mansfieldi kastély felolvasása közben kiderült, hogy az agy azon területei, amelyek az érintést és a kellemes érzéseket dolgozzák fel, aktiválódtak, mintha simogatnák az olvasót.

Ruff Orsolya és Szeder Kata a KultúrFlipper egyik előadásán (Fotó: Valuska Gábor)

„Ha kortárs regényekként olvassuk az írásait, és figyelünk a kontextusra, rájövünk, a történetek valójában nem a házasságról vagy a szerelemről, sokkal inkább a körülményekről szólnak” – részletezi Orsi. Az angolszász irodalomtörténettel ellentétben itthon valóban romantikus lányregényként pozícionálták Jane Austen könyveit, miközben külföldön neves történetírók nyúlnak vissza az író szerteágazó hagyatékához.

Mrs. Norris a Harry Potterből

„A regények újraolvasásakor rengeteg olyan téma kezdett foglalkoztatni bennünket, amelyek eszünkbe se jutottak eredendően: például az, hogy a pénzügyek hogyan jelennek meg a történetekben, de visszatérő kérdés az is, hogy van-e szex Austen műveiben, vagy éppen mi a jelentősége annak, hogy csak lánygyerekek születnek egy családban. Tehát a primer kérdés így aztán nem is feltétlenül az, hogy az adott korban egy fiatal lánynak férjhez kell-e mennie, hanem, hogy miért kell férjhez mennie.

Az újraolvasás rengeteg új dimenziót nyitott meg,

 és kicsit ilyen érzés lehetett, amikor Alice alábukott a nyúl üregében: lemész, aztán újabb és újabb járatok nyílnak meg előtted” – folytatja Orsi, aki szerint Austen világa éppen a rengeteg részletnek köszönhetően egyfajta mátrixként állhat össze az olvasóban.

„Mindig megmutatja egy helyzet több verzióját – például az Értelem és érzelemben a Dashwood-lányok sorsa azt jelzi, mi történik, ha egy család elveszíti a biztonságát, míg mások, mint Lydia Bennet vagy John Willoughby, a felelőtlenség és a csábítás következményeit élik meg” – ért egyet Kata. A szerző fiktív univerzumában elágaznak a különböző női sorsok. A tehetős lányok játszhatnak a sorsukkal, míg a kevésbé szerencsések, mint Charlotte Lucas, kénytelenek a józan ész kompromisszumát választani, és beérni egy Mr. Collins-féle friggyel.

Jennifer Ehle és David Bamber, vagyis Elizabeth Bennet és Mr William Collins a BBC 1995-ös Büszkeség és balítélet feldolgozásában (Fotó: BBC1)

Kata szerint nincs is jobb bizonyíték arra, hogy Austen művei modern mérföldkőnek számítanak, mint hogy az alkotók máig inspirációként tekintenek rájuk. „Például kiderült, hogy Scorsese Nagymenők című filmjéhez fontos inspiráció volt A mansfieldi kastély, főként az abban megjelenő folyamatos lelki abúzus, de szintén ebben a regényben szerepel Mrs. Norris, akit egyébként minden Harry Potter-rajongó is ismer.”

Konzervatív vénkisasszony? 

Miközben Austen alapos betekintést enged szereplői gondolataiba és érzéseibe, addig magáról a szerzőről vajmi keveset tudunk.

Halála után nővére – aki egyben örököse is volt – megsemmisítette Jane levelei nagy részét,

ahogy az életrajzírók is igyekeztek konzervatív képet festeni a lelkészcsalád hetedik lányáról. Jane Austen ráadásul sosem ment férjhez, ezek alapján pedig evidens, hogy egy eseménytelen életet élő, vidéki vénkisasszony képe sejlik fel előttünk, aki nem vágyott sikeres írói karrierre.

„Austen valódi énjéről sokat mesélnek a karakterei. Olyan személyiségeket alkotott, akik esendők, de képesek önvizsgálatra és olyan felismerésekre, melyek ellentmondanak korábbi elveiknek. Épp ezért

nehéz elhinni, hogy ő maga csendes, visszafogott lett volna, közömbös a szerelem, a siker vagy a társadalmi problémák iránt”

– mondja Kata.

„Kiplingnek van egy olyan novellája, amelyben az első világháborúban a katonák Austen-karakterekről nevezték el bajtársaikat, hogy elviselhetőbbé tegyék a háború borzalmait. Egy sebesült katonáról például azt mondták, olyan sokat beszél, mint Miss Bates. Ez a közös kulturális élmény összekötötte őket, és megmutatta, hogy karakterei életszerűek és tovább élnek a mindennapjainkban.”

Ő volt az igazi Mr. Darcy

Austen olyan témákat is érint, melyek az ő korában nem feltétlenül számítottak gyakorinak a női társalgások során. Bár valóban nem foglalkozik konkrét történelmi helyzetekkel, a katonák jelenléte és a házasság gazdasági szükségszerűsége mind érzékelhető, sokatmondó utalások a kor viszonyaira. És ha hihetünk a szóbeszédnek, a szerző a férfiak terén is előszeretettel inspirálódott környezetéből.

„Volt egy nagy szerelme, akiről tudunk, vagyis biztosan ismerte a szerelem érzését.

Egy ír férfi, bizonyos Thomas Lefroy, de a család anyagi okokból nem támogatta a kapcsolatot, és vissza kellett mennie Írországba” – részletezi Orsi, hozzátéve, Jane Austen ugyan szerette, valószínűleg nem róla mintázta Darcy alakját. Ezt a rejtélyt egy bizonyos Susan Law nevű brit történész oszlatta el könyvében, melyben leírja, az igazi Mr. Darcy szenvedélyes férfi hírében állt, és Jane egy rövid ideig még vendégeskedett is nála.

A szakértő szerint a híres regényhőst Morley első grófja, John Parker inspirálta, aki Austen barátnőjét, Francest vette feleségül – emiatt a mű megjelenésekor sokan azt hitték, a nő írta a Büszkeség és balítéletet.

A gróf és Darcy között több párhuzam is felfedezhető, például mindkettő magas volt és jóképű,

és nagy hatást gyakoroltak arra, akivel csak találkoztak. Bár maga Austen sosem erősítette meg, hogy a grófról mintázta volna Darcyt, Law a kutatásai, a levelek, a naplók és a korabeli újságok alapján biztosra vette, hogy a valóságban Parker lehetett a titokzatos figura.

Jane Austen időtlensége tehát nagyban köszönhető élő és lélegző hőseinek, akikkel még napjaink fiataljai is azonosulni tudnak, sőt, a katonákhoz hasonlóan környezetük szereplőit is képesek beazonosítani. „Ugyanazokat a húrokat pengeti meg az emberekben” – ért egyet Orsi. „Ezek a szereplők még ha tudják is, hogy a boldogságot kockáztatják, nem akarnak megfelelni az elvárásoknak.”

Titkos íródoboz

Austen társasági élete a feltételezésekkel ellentétben rendkívül intenzív volt: táncmulatságok, rokonlátogatások, hetekig tartó vendégeskedések határozták meg a mindennapokat. Kevés impulzus érte az embereket, így ha valaki érkezett, az szenzációnak számított – híreket hozott, beszédtémát adott, apropót teremtett a teázásra és a mulatságokra. Ez a nyüzsgő közeg és a sok utazás Austen számára is lehetőséget adott, hogy megfigyelje az emberi viselkedés sokszínű mintázatait.

„A dokumentumfilmekben szerepel egy lecsukható íródobozka is, amit Jane még az édesapjától kapott

és amit magával hordozott az utazásai során” – árulja el Orsi. „Állítólag azért sem engedte beolajozni a szobája ajtaját, hogy meghallja, ha valaki közeledik és még idejében le tudja zárni a dobozt.”

Kata szerint nemcsak a karakterek, hanem a korabeli utalások is életszerűvé teszik Austen regényeit. Az író finom kódokkal üzen, a vagyon számszerű mértéke vagy a rangra emelkedés módja mind fontos jelzésekkel szolgál. Ugyanez érvényes a nők álláspontjára is, még ha azt nem is fejezhetik ki nyíltan.

„Izgalmas, ahogyan dekódolja a világot: egy beltéri lánykérés kudarcra van ítélve, míg a szabadban tett ajánlat szabadságot ígér, és ahogyan Elizabeth természetszeretete imponál Darcynak, úgy a természethez vagy épp az olvasáshoz való viszony is árulkodik egy ember világlátásáról.”

Elizabeth Bennet karaktere állt hozzá a legközelebb

Az olyan adaptációk után, mint a Bridget Jones vagy a Spinédzserek, egyértelmű, hogy Austen művei a mai világban is megállják a helyüket. Olyannyira, hogy a TikTok platform könyves közössége,

a BookTok nemrég újból felkapta a történeteket, melyek feltűnő új borítókat is kaptak,

kifejezetten a TikTok-felhasználók ízlésére szabva. „Ne felejtsük, hogy ezek a hősnők valójában fiatal lányok, huszonévesek vagy akár még fiatalabbak, ezért a generációjuk minden korban azonosulhat velük. Különösen Elizabeth Bennettel, aki rendkívül szabad szellem. Okos és belevaló” – magyarázza Kata. Orsi szerint nem véletlen, hogy sokak szerint Elizabeth Bennet karaktere áll a legközelebb az íróhoz. Bár Austen maga nem volt kifejezetten lázadó természet, mégis

volt egy pillanat az életében, amikor olyan dolgot tett, ami ma is merésznek számít.

„Élete egyik meghökkentő pillanata az volt, amikor a jómódú özvegyember, Harris Bigg-Wither megkérte a kezét, ő igent mondott, majd másnap meggondolta magát. Ez akkoriban, és talán még ma is, meglepő döntésnek számított, hiszen ezzel azt kockáztatta, hogy egész életére egyedül marad. Úgy gondolom, hogy nemcsak a házasságra, hanem a feleség szerepére is nemet mondott, mert az nem illeszkedett volna az írói énjéhez.”

Anne Hathaway alakította az írónőt a Jane Austen magánélete című filmben, melyben Tom Lefroy (James McAvoy) rabolja el a szívét (Fotó: Miramax Films)

Azon túl, hogy állítólag sosem volt szerelmes, még számtalan tévhit kering Austennel kapcsolatban. Az egyik leggyakoribb, hogy hobbiból írogató, konzervatív vénlány volt, aki romantikus regényeiben örökítette meg beteljesületlen vágyait. Kata úgy véli, mindez egyáltalán nem felelt meg a valóságnak. „Jane Austen komoly írói ambíciókkal rendelkezett, és bár autodidakta módon képezte magát, műveit az angol professzorok máig elemzik. Lelkészcsaládban nőtt fel, de

leveleiből egy igazi társasági troll képe rajzolódik ki előttünk,

tűpontos megfigyelésekkel az emberi természetről, és hihetetlen humorral, melyet például a Mr. Collinsról tett sziporkázó megjegyzései is hűen tükröznek.”

Figyelte a reakciókat

Beszélgetésünkből egyre inkább úgy tűnik, Jane Austen korának Lady Whistledownja lehetett, főként, mivel határozottan élvezte – és ki is használta – a névtelenséggel járó lehetőségeket.

„Név nélkül adta ki a könyveit, és titokban figyelte a szomszédság reakcióit, melyek valószínűleg nagyon is hevesek lehettek. Akkoriban főként edukatív regények jelentek meg, melyek szende, idealizált nőkről szóltak. Austen viszont olyan karaktereket alkotott, akik néha ugyan hibáznak, de aktív alakítói az életüknek és képesek tanulni, fejlődni” – zárja a gondolatot Kata.

Jane Austen életének utolsó éveit is számos rejtély övezi, de annyi biztos, hogy a veseelégtelenséggel járó Addison-kór vezetett korai halálához. 1817. július 18-án, 41 évesen hunyt el Winchesterben, ahol szeretett nővérével, Cassandrával élt. Bár egészsége már erősen megromlott, még az utolsó hónapokban is folytatta az írást. Noha életében nem élvezhette az őt megillető elismerést, halála után öröksége maradandó hatást gyakorolt a világirodalomra és a popkultúrára egyaránt.

Kiemelt kép: Balra Ruff Orsolya, jobbra Szeder Kata; Fotó: Valuska Gábor/nőklapja.hu